…hívatlan.

őseink a csatornában vannak. Ott keresik tovább ellenfelüket. Angel megy elől, mutatva Buffynak az utat. Sok minden jár a fejükben, de egyik sem mer a másiktól kérdezni. Ezért inkább mindketten hallgatnak, míg egy kereszteződéshez nem érnek.

- Az óceán felé ment.

- Biztos vagy benne?

- Megsebesült, érzem a vére szagát.

- Oh remek. Ügyes vagy!- Továbbmennek. Buffy beszélgetést akar kezdeményezni, de nem úgy sül el, ahogy ő szerette volna.- Ha a barátaid nem léptek volna le rögtön az elején, akkor most segíthetnének megtalálni. És megtudni, hogy mi ez és mért akart megölni minket. Hh!- A lány megfordul a zaj hallatára. Majdnem Angel szívébe vágta a karót, amit a kezében tartott.

- Csak egy patkány! Úgyhogy ezt nyugodtan elfelejtheted. Ez nem vámpír, úgyhogy nem is tudom, miért hoztad el magaddal.

- Mert tudom, hogy kell használni. Különben is jobban kézre áll, mint a bárdod.

- Ha csak nem törik ketté esetleg a kezeddel együtt.

- Nem mehetnénk már tovább? Még sötétedés előtt szeretnék haza…- Menetirányba fordul és megy tovább.

- Egyedül is el tudom intézni!

- Tegnap te is segítetté, szeretném, ha kvittek lennénk.

- Már azok vagyunk.- A lány mintha meg sem hallotta volna, folytatja a keresést a démon után.

- Tudod, hogy merre ment? Mert itt egyre büdösebb van…- Angel előre megy, maga mögött hagyva a lányt.- Igazán remek kis csatorna… - Angel, jól vagy?

- Valami furcsát érzek…

Buffy felsóhajt. Szinte visszhangzik a járatokban.

- Tudom, én is.- Azzal Angel felé fordult, de nem tudott a szemébe nézni.- Nézd én csak azért jöttem, hogy elmondjam szemtől szembe, hogy többé ne találkozzunk szemtől szembe. És tudom, hogy, tudom… hogy a dolognak van egy kis szépség hibája, de a következő pillanatban már ránk támadt az a mutáns nindzsa démon izé. És aztán ott feküdtünk a földön egymáson és, és teljesen összezavart… a közelséged.

- Nem én úgy értettem, hogy a démon vére a furcsa- Hüvelyk, mutató és középső úját összetetszi, a vér, ami kezén van, megszagolja.- természet fölötti.

- Oh…- rendben, felejtsük el Buffy kis kirohanását, mintha meg sem történt volna.- A Vadász megfordul és megy tovább. Angel utána szól.

- Nem tényleg zavaró és Én…- Tesz egy lépést előre.- Amikor külön vagyunk sokkal könnyebb.- Buffy megáll.- És fáj… Minden nap. De ezzel élek.- A férfi hangtalanul oda sétál a lány mögé. Csak egy lépésnyi távolság van köztük.- És most itt állsz, és meg,- Nyújtja a kezét felé, de visszahúzza.- megérinthetnélek, és ez több mint zavaró. Elviselhetetlen. –Buffy Angel felé fordul.

- De el kell viselnünk nem? Hisz mi mást tehetnénk? Ez nekünk nem megy. Nem mehet.- A lány hátat fordít Angelnek, és elindul. Lassan.

- Nem, én nem adhatok életet, jövőt azt, amire egy lány vágyik.- kiáltja utána.

- Nem számít, hogy mi, hogy hiányzunk egymásnak…- megy tovább. Gyorsabban. Szinte már fut. Menekül.

- Vagy hogy mit érzünk egymás iránt…- iramodik utána Angel.

- Ha hagyjuk, hogy most történjen valami, többet akarunk.- És semmi sem változik meg. – Megáll. A férfi is utoléri. És egy szerre mondják ki a rideg valóságot:- Mert a végén megint egymás nélkül kell tovább élnünk.

- Eddig is így volt a legjobb.

- Hát remek, tényleg csak egy ilyen szívfájdító beszélgetésre volt szükségem.- Borul ki Buffy.

- Sajnálom.

- Tudod, már épp kezdtem azt érezni, hogy otthonra találtam, hogy végre rendes életem lehet erre…

- Nem illek a képbe!- Angel a földet bámulja, majd a lányra.- Ezért jöttem el, csak szeretném, ha tudnád…

- Nem lehetne…- Szakítja félbe a férfit.- végre lezárni ezt a dolgot?- Buffy gyorsan témát vált.- És mi van, ha felment?- Mutat fel a csatorna lejárat létrájára.

- A napra?- Nyel egy nagyot.- Oda én nem követhetem.

- De én igen…- Támaszkodik a létra oldalának.

- Oh nézd én nem, nem akarom, hogy egyedül menj utána.

- Nézd most az a legjobb, ha különválunk.- Azzal fellép az első fokra.- El tudom intézni.

- Van egy lebuj a második sugárúton, a "Magányos szívek" a démonok oda menekülnek, ha bajban vannak.

- Rendben.

- Légy óvatos!

A járatok veszélyes útvesztőként terültek el a város alatt. Sötéten kanyarodnak minden irányba, és ahogy Angel óvatosan ment tovább.

Megállt egy pillanatra és körülnézett. Nyirkos, bűzös levegő csapta meg, és csöpögő víz hangja visszhangzott a távolból. Kiválasztott egy járatot és elindult.

Lassan haladt előre, szeme végigkutatott mindenegyes rést és repedést, minden sűrűn tornyosuló árnyékot. Tökéletes búvóhely volt minden démon számára, gondolta, hisz maga is sok ideét töltötte itt.

Egy sarokhoz ért és befordult. Ez a járat üresnek tűnt, de mégis megállt. Fülelt a kísérteties csendben. Ismét elindult előre, minden idegszála pattanásig feszült.

Majd azt hitte zajt hall. Megperdült és elindult visszafelé, arra, amerről jött, és a fal mögül benézett egy másik járatba.

Csak árnyak, semmi több. Mintha egy kivehetetlen hang halvány dünnyögését hallotta volna, de nem tudta, hogy mi lehet az.

Angel visszahúzta a fejét…

Rádöbbent, hogy valaki áll a háta mögött. Az izmai megfeszültek, felkészült a támadásra, majd megfordult. A zöld szamuráj démon izzó szemekkel nézett Angelre.

A démon hatalmas ütést mér Angelre, aki elrepül egy- két métert. Felkelt és vámpírarcát felöltötte, és megindult a küzdelem. A szamuráj elővette kardját a hüvelyéből és rátámadt a férfira.

Angel, hogy a nagyobb sérülést elkerülje, tenyereivel közrefogta a lesújtani készülő kardot. A lény egy pillanatig megdöbbenten megáll, aztán hirtelen kihúzza kardját, ezzel megsebesítve Angel egyik kezét. Angel feldühödve nekiront a démonnak, és a kardját belészúrja a harcosba. Annak vére végigfolyt a kardon egyenesen Angel rezére. A démon összeesik. Angel hátrébb lép, nem érzi jól magát. Térdre esik. Kezeire néz, és érzi, ahogy a démon vére utat tör, begyógyítva vérző sebeit, egyenesen a szíve felé.

Egyszer csak hirtelen fény borít be mindent. Fura hang visszhangzik a csatornában.

Bamm, bamm, babam, és egyre csak ismétlődik, hangosabban és hangosabban.  

Kis idő után megszólal Angel:

- Élek!