Hozzánk szól…

ngel és Buffy a férfi alagsori lakásán teázgatnak és próbálják feldolgozni az elmúlt pár óra eseményeit. Egymással szemben ülnek, nem tudják igazándiból, most mihez kezdjenek. Itt áll előttük az élet, a valódi. De képesek lesznek-e együtt élni? 

- Kérsz még egyet?

- Nem. Köszönöm.

- Sajnálom, hogy megcsókoltalak.

- Tényleg?

- Nem magát a csókot.

- Jóh. Úgy értem az eddigi csókokhoz képest ez egy átlagon felüli volt.

- Hihetetlen volt. Én csak… szerintem… nem lenne szerencsés, ha ezt így folytatnánk. Pe...pe persze nem mintha nem szeretném, persze, hogy szeretném.

- Helyes. Beszéltél az "Orákulumokkal", már nem ül rajtad az átok, de honnan tudjuk, hogy tényleg tudnak beszélni az erőkkel?!

- Vagy csak kibúvót kerestek

- Pontosan. És ha most mélyebbre mennénk, akkor megint előjönne a "Grrrr" éned.

- Okosabb lenne, ha várnánk egy kicsit, hogy tényleg halandó lettem- e?

- Igen. És ha az is, vagy még akkor is komplikált.

- Te még mindig vadász vagy, azt hiszem én nem, tudom, hogy mi vagyok. Nem tudom, hogy mi a célom. Nem léphetek, csak úgy be az életedbe, egyikünknek se lenne jó. Egyébként most kezdted el az egyetemet, és ott a vadászat is. Ha miattam kéne aggódnod, akkor nem tudnál koncentrálni.

- Azt akarod, hogy meghunyászkodjak? Mert erre semmi szükség.

- Nem azt mondom, hogy nem akarlak Buffy, de tudod jól, hogy akarlak, de… jobb lenne várni, addig ameddig biztosak lehetünk. Nem akarlak újra megbántani.- felkel és odamegy a tűzhelyhez.

- Még jó, hogy eddig csak egy milliószor álmodoztam arról, hogy egyszer emberré válsz, mert ma nagyot csalódtam volna.- Feláll és odasétál Angel mellé.- Szóval mi legyen a terv? Te hívsz vagy, én hívjalak?

- Maradjunk kapcsolatban, csak ne…

- Ez igazán, vicces… Rendben jobb, ha, én most

- Igen győzd le a kísértést.

- Akkor hamarosan beszélünk.- És Buffy ráteszi Angel kezére a kezét. Lenéz, majd a férfi szemébe, az megcsókolja. Angel felkapja a lányt. Buffy átkulcsolja lábaival Angel derekát. A férfi felindultságában nekitámasztja Buffyt a hűtőszekrénynek.

- Angel!

Angel megint felveszi Buffyt és elindul az asztal irányába. Fél kézzel átkarolja a lányt, a másikkal pedig szanaszét söpörni az asztalon lévő tárgyakat. Lefekteti rá a lányt. Még mindig csókolóznak, egy percre se veszik el egymás szájától szájukat. Mintha összetapadtak volna, de ez más sokkal másabb. Hiszen ők ketten régen vártak erre a pillanatra. Erre, ami olyan távolinak tűnt. De itt van velük, történik meg.

***

Buffy álmában ugyanezek az események pörögnek le. Érzi a vágyat. A szenvedély minden cseppjét. A forró öleléseket. Selymes simogatásokat.  Érzi egyre jobban, minden porcikájában. Angel most lefekteti az ágyra, ami a szobájában volt.

***

Reggel Buffy szomorúan ébredt, mert nem volt kedve felkelni, hisz olyan gyönyörűt álmodott. De aztán megerőltette magát és feltápászkodott. Belebújt kedvenc ruhájába és lement reggelizni. Szokás szerint most sem volt társasága. Bekapott pár falatot és tárcsázott egy névjegykártyán lévő számot. A kártya előlapján egy angyal volt és az alján kis betűkkel: Angel nyomozóiroda.

Kicsöng, gondolta még van idő lerakni, de akkor beleszól egy női hang. Cordelia hangja.

- Halló! Itt az Angel nyomozóiroda, mi minden gondját megoldjuk. Miben segíthetek?- ezt mind elmondani egy szuszra igazi művészt, fordult meg Cordy agyában.- Halló, van ott valaki?

- Ott van Angel?

Cordelia azonnal felismert ezt a hangot. A hangot, ami megkeserítette szinte az egész középiskolai életét. Sok veszélyes pillanatot köszönhet Buffynak, de az életét és bájait is megmentette már nem egyszer a vadász.

- Oh szia Buffy! Neked is jó napot! Örülök, hogy hallom a hangod!

- Cordelia ne hülyéskedj már!

- Mért vagy ilyen ideges?- Cukkolja Buffyt a lány. Örömöt érzett, egy igazi kis ördög bújt Cordyba.

- Ott van Angel vagy nem?!- Kérdezte újból, kissé ingerülten. De nem akart kiborulni, hisz tudta, hogy erre megy ki a játék.

- Igen is meg nem is… Alszik. Tudod ők általában ilyenkor, alszanak.

- Oh persze.- szólt csalódottan.

- Hagysz neki üzenetet?

- Nem, nem. Bocs, hogy feltartottalak a munkában.- Ezt egy kicsit gúnyosan mondta, habár nem akarta teljesen így.- Szia!

- Szia.- Azzal Cordelia lecsapta a kagylót.

Buffy még pár pillanatot ült a széken aztán elment sétálni a tengerpartra. Zakatolt a feje, gondolatai csak a tegnap estére irányultak. Angel, az álom. Mind, mind olyan emlékeket ébresztett benne, amikről azt hitte, hogy már túl van. De nem! Még nem. Az is megfordul a fejében, hogy hazamegy. Minél távolabb akart kerülni Tőle. De nem tudta megtenni, addig nem míg le nem zárja a dolgokat. Csak akkor tud majd új életet kezdeni, ha lezárja Angellel való kapcsolatát, mert menekülni nem tud örökké.

Későre járt már az idő. A nap is eltűnt. Hazafele vette az irányt Buffy. Mielőtt a bejárati ajtóhoz ért volna, elővette a kulcsot, elfordította a zárat és benyitott. A sötét előszobában keresgélte a villanykapcsolót, mikor zajt hallott. Csak egy fadarab volt. A kapcsoló is megkerült, így felgyújtotta.

- Végre itthon- gondolta, és betette kabátját a szekrénybe. Gondosan meg is igazítja. Megnézi magát a szekrény melletti tükörben, és behajtja a szekrényajtót.- Úr Isten!

- Jól vagy?- szólt Angel.

- Jól, de legközelebb, ha megkérhetnélek, ne hozd rám a frászt. Jó? Mért?

A férfi csak bólintott

- Mit?

- Mért jöttél?

- Cordelia mesélte…

- Képzelem.- Vágott a szavába.

- Szóval mért kerestél?

- Csak kíváncsi voltam, hogy vissza jössz-e még, vagy csomagolhatok és befejezetlen történet nélkül, kell hazamennem.

- Ez úgy hangzott, mint…

- Mint, aki azt szeretné tudni, hogy mi a vége.

Buffy elindult felfelé a lépcsőn, Angel pedig követte őt.

- Ott tartottál, hogy Cordeliát elküldöd Buffyért. Vagy nem?

- Hát, nem. De nem maradtál le sokkal. Ott, hogy…

***

- És mogyoró vajat, lehetőleg hidegen.- Kiállt Angel után Buffy az ágyból.

- Viszem!- Szól vissza Angel a hűtőből. Meztelenül egy kicsit, még fázott is, de a finomságért ezt az árat meg kell fizetni.

- A tökéletes hami- És újával belenyúl a masszába.- Ez egy álom. Még alig egy napja vagy ember, de máris ilyen finomságok vannak a hűtődben.- Mosolyog Angelre és közelebb, hajol hozzá egy csókért. 

- Imádom a kaját.- mondja, mialatt visszabújik a takaró alá.

- A kaja az jó.

- Miért nem meséltél eddig a csokiról?

- Nos úgy gondoltam, ha a vámpírízlésednek nem felelt volna meg, csak bántott volna, hogy én mennyire szeretem. Egyébként, pedig, már nem is akarok felnőtt lenni. Az alatt az idő alatt, ameddig kint voltál el is ment a kedvem tőle.

- Azt elhiszem.- Kaján vigyor ül ki Angel arcára, és Hosszas csókot váltanak.- O… jó…jó…jó.- De Angel mellkasára közben ráfolyik a hideg jégkrém és ez véget vet egy időre az élvezeteknek.- Nem szoktam még hozzá teljesen a halandó léthez.- Magyarázkodik.

- Nem baj.- Néz sejtelmesen a férfi szemébe.- Semmi baj.- Majd közelebb és közelebb hajol, mindaddig, míg Angel teljesen hátra nem dől. Akkor megcsókolja száját és egyre lejjebb és lejjebb halad. Egyenesen a jégkrém csepp felé. Lenyalogatja…

Buffy felkel, és ezzel félbeszakítja Angelt.

- Átöltözök közben, ha nem baj.

 - Jó. Rendben.

- Addig menj ki, légy szíves.

- Már láttalak…- vigyorodik el Angel. Buffy egy kicsit elvörösödik ennek hatására, és villogó szemeket mereszt Angelre.- Oké, oké, már itt sem vagyok.- Angel azzal kiment és az ajtót behajtotta maga után. 

- Én is így gondoltam.- Maga előtt motyogva helyeselt Buffy.

- Mondtál valamit?

- Nem, nem.

- Kész vagy már?

- Nem, még nem. De ha, faggatózol, nem leszek kész hamarabb.

- Tudod, azon gondolkoztam…

Angel nekitámaszkodik az ajtó keretének, és egy kicsit kijjebb nyílt az ajtó. Először nem akart benézni, de a kíváncsiság hajtotta belülről. És hát ne feledkezzünk meg arról, hogy Angel mégis csak valahol férfi. Ezért bekukkantott. Csak egy kicsit. Látta, hogy a lány meztelen. Épp a baby-dollját vette fel. Fehér, selyem anyagból. Egyszerű szabású, de szexis. Angel gyorsan megfordult, nehogy észre vegye Buffy, hogy leselkedett egy kicsit. 

- Kész vagyok.

- Hú, új rekord.- Viccelődik a férfi.- Szerintem életedben nem öltöztél át ilyen gyorsan, mint most.

- De! De te akkor sosem voltál ott. Szóval min gondolkoztál- Váltott gyorsan témát.

- Mi?

- Tudod, mielőtt szóltam volna, belekezdtél valamibe.

- Már el is felejtettem, de biztos nem volt lényeges.

Vagy mégis… az jutott eszébe, hogy mi lett volna, ha akkor, az érettségi után nem megy el, mi lett volna. Vagy ha most újra kezdenék…

- Gyere beljebb.- Mutatott maga mellé Buffy.

Angel odacsusszant a lány mellé. Neki is jó érzés volt, hogy kötetlenül tudtak beszélgetni, mint két régi jó barát. Legfőképpen azok után, amiken keresztül mentek, közösen.