Fáj néha többször is,

uffy a kandalló előtt áll és nézi az órát. A lány hosszú virágos ruhát viselt és várta Angelt a lakásán. A férfi szép lassan sétált le a lépcsőn. Nem tudja leplezni, hogy valami nincs rendben. Ezt Buffy is megérzi és rettegve kérdez beszélgetést a férfival.

- Gondolom, nem azért vágsz ilyen képet, mert az összes csoki elfogyott? Mi történt?

- Semmi… semmi. Én csak…

- Hol voltál?

- Elmentem az Orákulumokhoz.- Nagy levegőt vesz, és gyorsan elhadarja, hogy minél hamarabb túl legyen rajta.- Hogy változtassanak vissza.

- Mi csoda? Mi ért?- Emeli fel kezét Buffy.

- Mert mindennél jobban szeretlek.

Angel magához akarja ölelni, de a lány elfordul tőle. Azt hitte, hogy mindennél jobban szereti a férfi az, akivel örökké együtt akart lenni. Aki most elárulta szerelmüket. Csalódott a férfiban, hatalmasat csalódott.

- Nem, ez nem igaz.

- De abba mind a ketten belehalhatunk,- Megragadja a lány vállát Angel és maga felé, fordítja. Mélyen belenéz a szemébe.- ha ember maradok. Hallottad mit mondott a Mohra…

- De meghalt. Megöltük.- Buffyt a sírás környékezi.

- Akkor újjak jönnek…

- Mindig is jöttek és mindig is, jönnek.- Kiabálja.- De ez az én gondom, hát nem emlékszel?- A lány szemeit elborítják a könnycseppek. 

- Nem, nem hagyom, hogy egyedül harcolj,- És magához húzza a lányt.- mert abba belehalhatsz!

- Akkor harcoljunk együtt.- Néz fel a férfira. Már azt sem tudja, hogy miket beszél, csak azt tudja, hogy nem akarja elveszteni őt. Most sem és máskor sem. Végre beteljesült az, amire évek óta titkon vágyott és most csak úgy engedje el. A lehetőséget, ami ilyen váratlanul felkínálkozott.

- Buffy… láttad, hogy mi történt tegnap, teljes felelőséggel tartozom irántad. Meg akarsz védeni, de ez nem csak neked rossz, hanem azoknak is, akiknek segíteni akarunk.

- Na és? Képes vagy feláldozni az elmúlt 24 órát és egy normális, hétköznapi életet, hogy megint szuperhős lehess?- Kiabálja torkaszakadtából.

- Tudod, hogy nem így van.- Simogatja meg a lány arcát, próbálja az újabb feltörő könnycseppeket letörölni, miközben a sajátjaival küszködik.- Hogy lehetnénk együtt, ha ennek az életes az ára. Vagy mások életét!

Buffy megöleli a férfit, szorosan hozzábújik. A férfi érzi pólóján keresztül, hogy Buffy ismét sír. Magához szorítja és megsimogatja a lány haját. Ő sem akarta ezt megtenni. Nem akart újabb csalódást okozni a lánynak, hisz annyira szereti. De most, hogy tudja mi lesz szerelmével, nem engedheti meg. Akkor inkább éljenek külön és legyen így vége, minthogy örökre elveszítse és soha többé ne láthassa. Most már az ő szemeiből is felszínre törnek érzései. Záporként hullnak a könnyei. Elhomályosult minden.

- Tudom, de nem tudtam elmondani, nem biztos, hogy képes lennék rá, ha holnap is melletted ébrednék fel.- Mondta a lánynak.   

- Megértem!- Buffy felnéz a férfira.- És most mi lesz?

- Az Orákulumok visszaforgatják az időt, hogy megölhessem a Mohrát, mielőtt a vére halandóvá változtatna.

- Mikor?

- Még 1 perc.- Néz az órára.

- 1 perc? A lány hátra fordítja a fejét, és az órára néz ő is. Kilenc órát mutattak az óra mutatói.- Nem, nem az nagyon kevés idő.   

- Nincs más választásunk…- És ismételten eleredt a férfi szeméből a könny.

- Angel, hogy élhetnék tovább azok után, ami történt, és ami történhetne velünk?- mondja a mellkasának dörgölőzve. Bújik a férfihoz, minél közelebb akar lenni hozzá. El sem akarná engedni, nem lenne hozzá ereje. 

- Sehogy, csak én emlékszem, majd rá.- Mondja kíméletlen igazságot ki Angel. 

- Minden, amit tettünk…

- Sosem történt meg.

- De igen, de igen tudom, hogy igen!

Buffy Angel mellkasára teszi kezét. Mélyről jövő lüktetést érez, ami mindjárt megszakad.

- Éreztem a szívverésed.

- Buffy- Angel megcsókolja a lányt, és ő viszonozza. Hosszan tapadnak egymás ajkaihoz. Nem engedik el egymást, kell nekik még ez az idő, hogy kiélvezhessék minden másodpercét. Együtt.

Buffy hirtelen megfordul és ránéz az órára ismét.

- Istenem ez nagyon kevés idő.- Szólal meg.

- Ss! Kérlek… Kérlek… Buffy… Kérlek…-

- Sosem felejtelek el,

- Buffy…

- Sosem felejtelek el! Ígérem.

- Buffy…

A férfi az asztalának támaszkodva tér magához. Tudja mi fog történni, tud minden szót, de nem tudja elhinni, hogy tényleg megtörtént-e vagy csak a képzeletében játszódtak le az események. A lány vele szemben áll, legszívesebben odamenne és átölelné és elmondana mindent, hogy közös megegyezéssel dönthessenek sorsukról. De nem teheti meg.

- Szóval! Ragaszkodjunk a tervhez. Tartsunk be a három lépés távolságot, adjunk magunknak annyi időt, hogy… hogy képesek legyünk…

- Felejteni…?- Szakítja félbe Angel Buffyt

- Igen, úgyhogy most megyek és elkezdek felejteni.

Buffy keze a kilincs felé nyúl. Elfordítja. Tekintetét még egyszer utoljára a férfinak szenteli. Résnyire kinyílik az ajtó, mikor betörik az ablak. A démon ugrik be rajta. Elhajítja bárdját, Angel tudta mi következik. Egy percet sem tétovázik. Az asztaláról felvesz egy könyvet, és gyorsan megrohamozza a Mohrát. A kötetet neki vágja a démon fejének. Az ékkő széttörik, a démon pedig a semmivé válik egyenlővé és ezzel a lehetőség is, hogy normális emberként Buffyval lehessen.

- Ez hihetetlen, honnan tudtad,- Ámuldozik Buffy.- hogy így kell megölni?

- Ez egy Mohra démon.- Megáll, nagy levegőt vesz és kis ideig, azon töpreng, hogy magyarázza ezt meg.- Már nagyon sokat olvastam róluk.- Mutatja fel a könyvet.

- Persze.- Még mindig nem ocsúdott fel az ámuldozásból.- Rendben.- Szedi össze magát Buffy.- Akkor ezt megbeszéltük ugye?

- Ezt meg.- Feleli határozottan a férfi.

- Nem is maradt más hátra.- És a lány kisétál az irodából, Angel életéből. Eltűnik Los Angeles forgalmas utcáin. De Angel szívéből nem.

- Hát ennyi volt.- Szólal meg a férfi.

Azzal Angel lenéz Buffyra. A lány szemét elárasztották a könnyek, de nem szólt csak némán sírt.

A férfi felállt, Buffy is. Csak állnak, nem tudnak mozdulni. Ebben a meghitt pillanatban, amit mindketten örökre a szívükbe vésnek. Angel lelke kicsit megkönnyebbült. Most már Buffy is tudja a titkát. Igaz, nem tudatosodik a lányban, hogy ez megtörtént, de ez nem is baj. Elég, ha csak Angel őrzi tovább az édes titkot.- Megöleli a lányt, jó szorosan bújik hozzá, majd letörli könnyeit kicsit érdes újával. Majd homlokon csókolta. Némán, kézen fogva elindulnak az ablak felé. Még egy utolsó csók, egy utolsó ölelés, aztán ugrott Angel.  

Buffy odasiet az ablakhoz. A férfi éppen a csatornafedőt emelte fel. Angel érezte, hogy a lány ott áll és nézi. Megfordul és látja kisírt vörös szemeit. Elnehezült a szíve, az ő szemei is nedvesek már. Nem bírta tovább! A felkelő nap sugarai megvilágították Buffy haját. Az aranyba borult lány mindig ott lesz vele, a szíve legmélyén.- Lemászik a csatorna lépcsőn. A fedőt visszahelyezi. Még megáll egy pillanatra. Lehajtja fejét.  

Odafenn, Buffy még mindig azt a helyet nézi, amin eltünt kedvese a sötétbe. A lány most már nyugodt szívvel kelhet útra, az Angel nélküli élet útjára.

- Hát ennyi volt.- Szólaltak meg halkan, egyszerre. Bár egyikőjük sem hallotta egymás szavait s a búcsúszavak sem hangoztak el. Mégis, tudták ez volt szerelmük utolsó állomása.- Angel elindult a sötétben, míg Buffy összepakol és visszautazik a pokol szájához. Ezentúl végképp külön utakon fognak járni. De kitudja, keresztezik-e még egymást?

Ha élhetnénk szenvedély nélkül, talán ismernénk valamiféle békét. De üresek lennénk. Üres szobák; nyirkosak, csukott zsalukkal.

Szenvedély nélkül igazán halottak lennénk.