Mozdul, nyílik

oyle és Cordelia időközben visszatérnek munkahelyükre. A férfi bemegy Angel szobájába, és megdöbbenve látja a harc következtében történő pusztítást. Nem tudja elhinni, amit lát. Mindenütt felfordulás, Angel és Buffy pedig sehol.

- Ha így veszekednek…

- Oh istenem!- szalad be a szobába Cordelia.

- Mi az?- néz ijedten a lányra Doyle.

- Buffy megölte.- Lehajol egy porkupac mellé.- Upsz! Tévedtem! Ez csak por,- porolja le kezéről a piszkot.- amit elfelejtettem a szőnyeg alá söpörni.

- A szívbajt akarod rám hozni.

- Ne engem hibáztass, amiért nem hajlandó felvenni egy takarítónőt.

Nyílik az iroda ajtaja, Angel lép be rajta, kábult arckifejezéssel. Cordelia kimegy megnézni, hogy ki jött. Doyle is utána indul.

- Mi a baj, mi történt? És mi van Buffyval?- Kérdezi gyorsan Doyle.

- Vigyázz Doyle ne menj közelebb!- Figyelmezteti a lány.- Hé te az ajtón jöttél be az utcáról. Te…

- Igen!

- Te vettél egy napernyőt?

- Él Cordelia.

- Tényleg?

- Ránk támadt egy démon én… én elkaptam és megöltem. A… a vére összekeveredett az enyémmel.- Angel odalép az ablakhoz és látja a visszaverődő fénysugarakban a tükörképét.

Doyle a férfi mellé lép és megfogja a csuklóját.

- Van pulzusod!- szólal meg végül.

- Ki akarom deríteni, hogy mi volt ez… ÁÁÁ! A hátam, mindenem fáj!

- Tényleg? Hús- vér vagy?- Kíváncsiskodik Doyle.

- Igen, halandó vagyok, halandó testem van. És, és nagyon, nagyon… éhes vagyok.

- Vigyázz!- Kiált fel Cordelia.- Meg akar enni-, Ugrik Doyle háta mögé.- mindent, amit lát.

Angel a hűtő felé veszi az irányt, kinyitja és az ételek sokaságát látva, megrohamozza a frigót.

- Jaj istenem, kaja! Kaja! Hüm de jó! Ez hihetetlen! Ez olyan… mm… Már el is felejtettem, hogy milyenek is az igazi ízek.

- Pedig a te idődben még nem is voltak almás- fahéjas fánkok.

- Mm! A nagyon jó lesz! Nem tudnál olyat szerezni?

- Ezt meg hogy találtad ki?

- Csoki! Oh… mm… oh… jaj… csoki…!

- Jól van először is próbájuk meg kideríteni, hogy…

- Imádom a csokit! Imádom… uh ezt nem, joghurtot azt nem, váj azt nem, szeretem.- Szakítja félbe Doyle-t Angel.

- Angel, baj van.- szól rá a férfi.

- Igen, tudom… igazad van… gondolkozzunk!- Komoly tekintettel előre bámul, majd rövid töprengés után megszólal.- Mindjárt kilyukad a gyomrom.

- Oh…- Szólalt meg egyszerre Cordelia és Doyle, elkeseredve.

- Cordelia keresd meg Buffyt a "Magányos szívekben" van és mond meg, hogy megöltem a démont.

- Ok- és elindul az ajtó felé.

- Várj!- Kiált utána Angel.- Azt ne mond meg, hogy mi történt velem, addig, ne míg ki nem derítem mi ez.

***

- Ez az!- Mutat a könyvre, amit Doyle a kezében tart.

- „Mohra démon, kegyetlen gyilkosok, a sötétség katonája” meg ilyenek. „Olyan harcosokra fáj a foguk, mint” te vagy Buffy. „Sok sóra van szüksége az életben maradáshoz”.

- Az óceánhoz akart eljutni.

- „Az örökkévalóság vére folyik az ereikben”. Itt van! És „ez a vérregeneráló hatású”.

- Ez megmagyarázza, ami velem történt. De azt nem, hogy miért?!

- És mégis mit számít az öregem? A démon meghalt te viszont élsz. Élvezd, amíg lehet!

- Mi folyik itt Doyle?- Kérdezi egyre ingerültebben Angel.

- Nem tudom, azt hittem, hogy csak úgy válhatsz halandóvá, ha azt a "Létező erők" akarják.

- Ők is képesek rá?

- Hát…

- Mért van, azaz érzésem, hogy nem mondasz el mindent.

- Mert ez így van! Nem baj az, ha egyikünk sem tud mindent.- Doyle feláll a székből.

- De nekem tudnom kell!- Kiabál Angel.- Ez már így marad? Mostantól egy hétköznapi ember leszek? Normális életem lehet? Beszélni akarok a "Létező erőkkel"…!

- Hó! Hó! Hó! Ez nem olyan egyszerű! A "Létező erők" nem a mi valóságunkban élnek csatornákon keresztül tudsz kapcsolatba lépni velük. De ez veszélyes!

- Igen azért csak keresd fel őket!

- Jól van! Jól van! Menjünk el az "Orákulumokhoz". De, ha békává változtatnak, akkor ne mond, hogy nem figyelmeztettelek!