…Vezet…

ordelia és Doyle egy bárban ülnek és keseregnek életükön. Egy kis alkoholba fojtják bánatukat. Úgy néztek ki, mint akik egy hete nem fürödtek és aludtak volna. Ez Cordelia kinézetére igen viccesen hatott. De mindenesetre eléggé szánalmasak voltak így ketten együtt.

- Mondhatom ez aztán marha jó! Nincs munkám.- Fakad ki Cordelia.

- Hé ezzel nem vagy egyedül.- Emlékezteti a lányt Doyle.

- Ugyan már te még örülsz is annak, hogy így alakult.- Néz megvetően Doyle-ra a lány.

- Igen örülök Angelnek, és ha ez azt jelent, hogy megszabadulok a "Létező erőktől" az csak még jobb. Végre szabadon mászkálhatok, és nyomot hagyhatok a világon.

- A macskánk is ezt csinálta.- És ráfekszik a bárpultra.- Oh istenem, most mihez kezdjek?- A fejét Doyle felé fordítja.- Két dologra vagyok alkalmas. Nemzetközi filmszerepekre és, arra hogy lélekben segítsek egy vámpírnak legyőzni a gonoszt. Ez rövid ideig tartott, de szívesen folytatnám.

- Hát bárhogy legyen is most végre most végre búcsút, mondhatok azoknak a fejfájdító, agyzsibbasztó rémes látomásoknak.

Doyle feje a bárpultnak csapódik. Képek sora jelenik meg. Csak pár villanás, és kész. Ennyi volt.

- Mit láttál?- Kérdezi aggódva a lány, akinek az arcán rémület tükröződik.

- Nagy baj van!